Elfelejtett emlékeim - 17. fejezet

1914. december 3.

Kedves Naplóm!
Sajnos még mindig nem tudom, hogy kikkel kerültem egy hatosba, mivel Ms. Gardiner megbetegedett, így nem tudta összeírni a csoportokat. Sajnálom szegény Ms. Gardinert, de főleg azt, hogy most várni kell, pedig már olyan izgatott mindenki. Úgy tervezzük a csoporttal, hogy meglátogatjuk holnap szegény Ms. Gardinert, ha megengedik. Szerencsére nem kell messzire mennünk, mert itt lakik a mi folyosónkon, de ha jól tudom átköltöztették a másik szárnyba, amíg beteg, hogy mi ne kaphassuk el. Oda szállásolják el a beteg gyerekeket is. Szerencsére én még nem jártam ott, de Elisa már igen, és azt mondta, hogy az ápolónők egyáltalán nem olyan kedvesek, mint a nevelők. Szigorúak, és folyton rosszkedvűek. Nem lehet jó betegnek lenni itt, bár az otthon se volt jó, de olyankor Adeline néni mindig mesélt, vagy játszott velem, amíg jobban nem lettem. Úgy hiányzik a nénikém! Pedig láthattam volna, mert a jövő héten lenne a gyűlés a szülőknek, ahol megbeszélhetnék, hogy milyen alkalmakat teremtenek a számunkra, és egy kicsit összebarátkozzanak, hiszen fontos, hogy ők is megkedveljék egymást egy kicsit. Persze a legtöbb szülő környékbeli, ismeri a többi apukát, anyukát.
Eliza már tegnap írt az unokatestvéreinek erről, és remegve várja a válaszukat. Nagyon remélem, hogy részt vesznek ebben a feladatban, különben szegény Elisa nagyon rosszul fogja érezni magát.
Ma Ms. Gardinert egy idős nő helyettesítette. Semmi nem volt elég jó neki, akármit csináltunk. Még a legjobbakat is folyton szidta. Ezért is szeretnénk meglátogatni Ms. Gardinert, hátha gyorsabban meggyógyul.
Most megyek, mert mindjárt jön az éjféli ellenőrzés. és nem szeretném, ha észrevennék, hogy nem vagyok az ágyamban.


1914. december 5.

Kedves Naplóm!
Hiába kérjük már két napja, az újdonsült nevelőnk nem engedélyezi, hogy meglátogassuk szegény Ms. Gardinert. Sőt egyáltalán semmit sem enged. A többieket kiengedik korcsolyázni a tóra, kapnak szánkót, és nem teremtik le őket azonnal, ha egy kicsit hócsatáznak. De nekünk nem adnak se korcsolyát, se szánkót, mert Ms. Smith megtiltotta, és a kesztyűinket is összeszedte, hogy véletlenül se hógolyózzunk, vagy építsünk hóembert. Pedig már minden osztálynak van hóembere, csak nekünk nincs. Annyira kegyetlen, hiszen mindenki úgy sóvárog egy kis móka után a hóban, és irigykedve figyeljük a többi osztályt, akiknek megadatik ez a lehetőség. Ráadásul ma meg is büntette az egész osztályt, mert kitaláltuk, hogy ha ki kell maradnunk minden jóból, azért egy angyalkát csak csinálhatunk. Először csak néhányan csatlakoztak hozzánk, majd mire felálltam, és befejeztem az angyalkám megszemlélését, már mindenki vagy a hóban feküdt, vagy a saját angyalkájában gyönyörködött. Aztán igyekeztünk leporolni egymás hátát, de Merry háta olyan maradt, mert nem maradt időnk, ugyanis megszólalt a gong. Ms. Smith meg azonnal kiszúrta, és hiába mondta szegény Merry, hogy csak elesett, az a vén szipirtyó azonnal kabátot húzott és kiment az udvarra, ahol megtalálta a húsz angyalkát. Így nem kaptuk meg a vacsoránkat, és egész héten el vagyunk tiltva a délutáni levegőzéstől. Nem tudom, mit fognak szólni Madeline vagy Julia szülei, hiszen ők régi nemesi családból származnak, Angliában a mai napig nagyon megbecsülik az ottmaradottakat, és a szüleiknek is sok pénze van. Nem fogják ezt szó nélkül hagyni.
Ma felolvasták végre a beosztást, szegény jó Ms. Gardiner betegen is elkészítette nekünk. Reméljük a jövő héten a szülőkkel is ő fog beszélni nem ez a vén satrafa. Egyébként hatalmas szerencsénk volt, mert Elisával és Virginiával egy csoportba kerültünk. Velünk lesz Merry is, aki igazából Meredith, és elég csendes, visszahúzódó lány. Sajnos a másik két lány maga a katasztrófa. Vivienn nagyon fent hordja az orrát, büszke arra, hogy ő Riche. Pedig a Papa szerint a nagyapja még bányászként kezdte. Aztán elment nyugatra, és talált valami nagy érctelepet, amit kifejtettek a rokonaival, és jól meggazdagodtak belőle. És végül, még Johannát is megkaptuk, aki hasonlóan előkelősködő, mint Vivienn, és talán pont ezért ki nem állhatják egymást. El nem tudjuk képzelni, hogy mi lesz itt! Viviennél meg Johannánál biztos fényesebbnél fényesebb estélyek lesznek, hogy ők megmutathassák. Remélem Elisa rokonai is válaszolnak hamarosan, mert a másik két lány ízekre szedi, ha ők nem vállalják ezt a feladatot.
Bízzunk a legjobbakban!


1914. december 10.

Kedves Naplóm!
Ma egy csomó minden történt! Annyira mozgalmas nap volt, hogy alig tudom nyitva tartani a szemem, de ha most nem írnám le a történteket, biztos, hogy nem hagyna aludni ez a sok dolog. Reggeli Elisa levelet kapott az unokatestvéreitől, akik vállalták a házigazdai feladatokat. Annyira boldog volt Elisa, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. És én is örültem, hogy így alakult, mert a két lábakon járó katasztrófa biztosan nem hagyták volna szó nélkül.
Ráadásul ma volt a gyűlés. és itt volt a Papa,és őt elkísérte a Néni is. Annyira jó volt látni őket. Sajnos Ms. Gardiner nem lett jobban, azt suttogják, hogy átviszik a városi kórházba. Így az a vén Ms. Smith beszélt a szülőkkel. Elmondta, hogy minden családnak kell egy estély, egy teadélutánt, egy bált, és egy délelőtti szabadprogramot csinálni. Ez két-három napot vesz igénybe minden családnál, szóval majdnem egy hónap, mire mindenki sorra kerül. Addig mi, diákok, megtanulunk mindent, amire szükség lehet. És minden csoport mellé beosztanak egy végzőst, hogy megfigyeljenek bennünket, és a végén értékelik majd a munkánkat. Ezenkívül minden csoportnak kötelező meghívnia legalább egy alkalomra a nevelőt, vagyis Ms. Gardinert. Ezt mindenki kitörő örömmel fogadta.
Délután láttuk Virginiával, hogy Julia szülei kijönnek Mr. Campbell irodájából, aki még a folyosón is szabadkozott, és fűt-fát ígért. Julia biztosan elmesélte az új szabályokat és a szülők nem díjazták azt. Kicsivel később a folyosón találkoztunk Madeline-nal, aki ujjongott, mert az anyukája elbeszélgetett Ms Smith-szel négyszemközt, és a vén szipirtyó állítólag igencsak zavarba jött.
Még délután visszakaptuk a kesztyűinket, és aki akart korcsolyázhatott, meg szánkózhatott. Örömmel fogadtuk, és Elisával, meg Virginiával azonnal korcsolyát húztunk, és sötétedésig el sem lehetett bennünket rángatni a jégről.
Adeline néni nagyon kedves volt, nagy öröm volt újra látni. Meséltem nekik a lányokról, ő meg az otthoni készülődésről, hiszen közeleg a karácsony. Nem sokára ismét szünet, és most hosszabb ideig maradhatunk otthon, majd csak januárban találkozunk újra a lányokkal. A szünetet Elisa a rokonaival tölti, így most nem tud bennünket meglátogatni a Mami nagy bánatára. Azt mondták az unokatestvérei, hogy a szünetben megtervezik a mulatságokat, hiszen aztán nem sokára itt a farsang, és erre máskor nem lesz idő. A nénikém is ezt tervezi az ünnepek után, hiszen jó előre meg kell szervezni mindent, hogy elkerülhessük a legapróbb fennakadásokat is.
Már alig várom, hogy ott tartsunk!