1914. október. 4.
Kedves Naplóm!
Nagyon nehéz… Nagyon hiányzik mindenki. Nincs egy emberi lény se, akivel beszélhetek. Ms Gardiner kedves, de 20 lány van rábízva. Nem akarom terhelni a magam kis bajaival. Holnap jön a Papa! Úgy várom! Bárcsak hazavinne! De nem fog, helyt kell állnom, hogy büszke legyen rám, és örömet okozhassak neki!
Ma sokat sétáltam, mert szép idő volt. Kaptam egy órát a zongoratanártól, és meg volt lepve, milyen jó játszom. Drága Adeline néni! Ezt neked köszönhetem. Türelmes, szerető tanárom voltál. Így szerencsére csak gyakorolnom kell, és néha kapok új kottát. Az éneklés is rendben volt.
Este a fürdőben, amikor már végeztem lelocsolt egy lány. Vizes lett a hálóingem, így most vacogok. Titkon vezetek naplót. Ha tudnák, biztosan kikutatnák, és nem lehetne egy bizalmasom sem.
Nagyon nehéz… Nagyon hiányzik mindenki. Nincs egy emberi lény se, akivel beszélhetek. Ms Gardiner kedves, de 20 lány van rábízva. Nem akarom terhelni a magam kis bajaival. Holnap jön a Papa! Úgy várom! Bárcsak hazavinne! De nem fog, helyt kell állnom, hogy büszke legyen rám, és örömet okozhassak neki!
Ma sokat sétáltam, mert szép idő volt. Kaptam egy órát a zongoratanártól, és meg volt lepve, milyen jó játszom. Drága Adeline néni! Ezt neked köszönhetem. Türelmes, szerető tanárom voltál. Így szerencsére csak gyakorolnom kell, és néha kapok új kottát. Az éneklés is rendben volt.
Este a fürdőben, amikor már végeztem lelocsolt egy lány. Vizes lett a hálóingem, így most vacogok. Titkon vezetek naplót. Ha tudnák, biztosan kikutatnák, és nem lehetne egy bizalmasom sem.
*
Kedves Naplóm!
A múltkor Papa épp csak benézett. Hozott egy levélkét Adeline nénitől, és kaptam tőle ajándékba levélpapírt meg borítékot, és bélyeget is hozott. Így akármikor írhatok nekik. Adeline néni azt írta, hogy meglátogat. Alig várom!
A lányok továbbra is úgy viselkednek, mintha itt se lennék. Nem tudom, miért ilyen elutasítóak. Én igyekszem. Vidám és kedves vagyok velük, de valami hiányzik. Mintha irigyelnének. De mit! Nem értem.
*
1914. október 15.
Kedves Naplóm!
A napok eseménytelenül vánszorognak. Hiányzik a családom, hiányzik az otthonom. Lassan kezdek beletanulni a rendbe, megszokom az ébresztőt, a tanulást, és a többiek nemtörődömségét. Az első napon a figyelmüket felkeltettem, de nem érdekeltem őket annyira, mikor nem tudtak kifaggatni. Kegyetlenek.
Újból álmodom. Baljós képeket látok ilyenkor, néha félek visszaaludni. Ilyenkor napközben végigalszom egy-két háztartástant vagy gyermeknevelést…
Megtaláltam a kedvenc helyem. Az erdőben bolyongva találtam egy régi temetőt. Szerettem itt lenni, és gyakran olvasgattam a sírfeliratokat. Elképzeltem mindenkinek az életét, és mindig vittem egy szál virágot az éppen emlegetett sírjára. Hogy tudják, hogy valaki törődik velük.
Kedves Naplóm!
A napok eseménytelenül vánszorognak. Hiányzik a családom, hiányzik az otthonom. Lassan kezdek beletanulni a rendbe, megszokom az ébresztőt, a tanulást, és a többiek nemtörődömségét. Az első napon a figyelmüket felkeltettem, de nem érdekeltem őket annyira, mikor nem tudtak kifaggatni. Kegyetlenek.
Újból álmodom. Baljós képeket látok ilyenkor, néha félek visszaaludni. Ilyenkor napközben végigalszom egy-két háztartástant vagy gyermeknevelést…
Megtaláltam a kedvenc helyem. Az erdőben bolyongva találtam egy régi temetőt. Szerettem itt lenni, és gyakran olvasgattam a sírfeliratokat. Elképzeltem mindenkinek az életét, és mindig vittem egy szál virágot az éppen emlegetett sírjára. Hogy tudják, hogy valaki törődik velük.
*
1914. október 20.
Kedves Naplóm!
Ma esett az eső. Korábban ilyenkor mindig dühös voltam, hiszen nem mehettem ki játszani, vagy sétálni, és nem láthattam a lovakat sem. De cserébe mindig elfoglaltam magam valamivel a szalonunkban. Jaj, úgy hiányzik az otthonom. Nem csak a biztonságérzet, hanem a bájos szobák, a szépség. Nem mondom, hogy ez az iskola nem szép, de egyáltalán nem otthonos. És a légkör! Borzalmas, hogy ezek a lányok mennyire nem törődnek a másikkal. Ma is, amikor háztatástanon főztünk, és az egyik lány elvágta az ujját, senki nem foglalkozott vele. Pedig vérzett, elég erősen. Mindenki arra koncentrált, hogy a saját feladata tökéletes legyen, és ne dorgálják meg. Amikor odanyújtottam neki a zsebkendőmet, hogy csavarja bele az ujját, meglepődött. Nem értem, egy szemernyi kedvességtől így meglepődni! Elég sivár életük lehetett, de ha hagynák, akkor egész jó csapat lehetnénk. Remélem valamikor majd sikerül megszerettetnem magam velük. De nem fogom megérteni ezt a viselkedést sosem. Elvileg intelligens, jómódú, kedves lányok, miért viselkednek úgy, mint egy megbolydult baromfiudvar?
*
huu nagyon joo lett kiváncsi vagyok:
VálaszTörlés1.mikor jönn "Adelin néni"és alice mit fog csinálni
2.Alice mikor talál végre barátokat remélem nem kell sokáig várni !!
pussza siess a kövivel!!
Szia Nika!
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire tetszett, és hamarosan kiderül minden, amire kíváncsi vagy:)
Nita
Szia Nita!
VálaszTörlésAnnyira sajnálom Alice-t! :( Igazságtalanság, hogy ennyire nem törődnek vele, pedig ő annyira kedves és segítőkész. Főleg, hogy senki nem segített annak a lánynak, aki elvágta az ujját, ő pedig azonnal odanyújtott neki egy zsebkendőt. Remélem, nem fogja senki sem megtalálni a naplóját. Nem szeretném, hogy ebből kellemetlenül jöjjön ki. Annyira jó, hogy Adeline meg fogja őt látogatni! Ő majd biztosan jobb kedvre deríti Alice-t. Remélem, minél hamarabb szerez barátokat és kicsit boldogabb lesz.
Nagyon szuper fejezet volt, imádom, ahogyan írsz. Annyira át tudom élni Alice érzéseit és minden kis dolgát. :) Kíváncsian várom a folytatást!
Puszi, Liz