Itt a következő rész, bocsánat a késésért. Tudom, hogy nagyon-nagyon rövid a fejezet, de szükséges rész a továbbiakban, és a következővel együtt meg túl hosszú lett volna.
A várakozás nehézsége
A napok Mami nélkül lassan, unalmasan, és szomorúan teltek, tele furcsa álmokkal. Rémült voltam még mindig az első éjjelen tapasztalt álmom miatt. Vége volt a nyárnak, beköszöntött az ősz. Most már a szalonablakból csak az egyre gyengülő Napot, és a színes levelek hullását figyelhettem. Nem alhattam a fűben, hiszen Adeline néni ki sem engedett játszani. Pedig mennyire szívesen játszottam volna a lehullott avarban!
Mostanában minden éjjel a kishúgommal álmodtam. Egyik délelőtt, aminek azt hittem, már sosem lesz vége, Adeline nénivel beszélgettünk.
- Mit álmodtál mostanában, kicsi Alice? Alig mesélsz. Rossz kedved van?
- Nagyon hiányzik már a Mami!
- Tudom, kincsem, de van egy jó hírem. Reggel kaptam egy sürgönyt a Papától, és azt írta, hogy holnap reggel érnek haza.
- Tényleg? De jó hír! Nagyon örülök! És láthatom megint a Mamit, a Papát, és a kishúgomat!
- Kishúgodat? Honnan tudod, te gyermek, hogy kislány lesz? Az Ég szerelmére, ezt még én sem tudom!
- De Adeline néni! Miért vagy mérges? Te magad kérdezted az előbb, hogy mit álmodtam!
- Mióta Mami mondta, hogy hoz egy kistestvért, minden éjjel álmodok róla, és tudom, hogy kishúgom lesz. Egy szőke angyali kishúgom, göndör hajjal, és kék szemmel. Csak attól félek, hogy nem fog engem szeretni!
- Milyen butaságokat beszélsz, kicsi Alicem! Még hogy nem fog téged szeretni! Hiszen már annyira várod, te leszel a legjobb nővér! Meséljek neked ebédig? Elmesélem, én hogyan vártam az anyukádat! Jó lesz?
- Jaj, Adeline néni, köszönöm!
- Akkor el is kezdem.
Lehet, hogy rövid lett, de nagyon jó és nagyon aranyos! Alice, ahogy várja a kicsit... ez annyira édes! Már nagyon várom a folytatást. Abban biztos vagyok, hogy a kistestvér teljesen úfy fog kinézni, ahogy Alice megálmodta. :) Nagyon jó lett, csak így tovább!
VálaszTörlés