Elfelejtett emlékeim - 10. fejezet

Az iskola

Reggel korán ébredtem, még éppen csak pirkadt. Arra gondoltam, elkezdhetném írni a naplómat. Elővettem, és kinyitottam, kerestem egy tollat is. Közben, hálóingben az asztalomhoz húzódtam, lekuporodtam a székre, és felhúztam a lábaimat, hogy ne fázzanak. s gondolkodtam, hogyan is kezdjem el. Egyáltalán mit írjak bele?
Nagyon elmerülhettem a gondolataimban, mert csak sokára vettem észre, hogy Adeline néni a szobámba lépett. Meglepődhetett, hogy ébren talál, de nem firtatta.
- A Papa kért, hogy mondjam meg neked, miután megreggeliztél, vár a dolgozószobájában. Beszélni szeretne veled.
- Jó, már én is beszélni szerettem volna vele. Megemlítem neki az iskolát.
Gyorsan felöltöztem. Kedvenc szoknyámat húztam fel, a piros kockásat. Hirtelen kétség furakodott a gondolataimba.
- Adeline néni! Ugye, most még nem kell fűzőt viselnem? Nem a legkényelmesebb ruhadarab.
- Jaj, dehogy, kincsem!- nevetett a néni – tegnap bálban voltunk, oda szükséges a megfelelő öltözet, itthon, hacsak nem estély van, nyugodtam maradhatsz a szokott alsóneműdben. Nekünk még ugyanaz a tizenhárom éves kislány vagy, aki eddig is voltál. Nem szeretnénk koravén dámát faragni belőled.
- Most nagyon megnyugtattál, nénikém. – nevettem vele együtt.
Ezután gyorsan megettem a zabkásámat, és az izgalomtól kipirult arccal kopogtattam a Papa ajtaján.
- Gyere be. Alice.
- Jó reggelt, Papa. A néni küldött, és jöttem volna én is, mivel beszélni szeretnék veled.
- És miről szeretnél velem beszélni, kislányom?
- A jövőmről, Papa.
- Nagyszerű, hiszen én is pont erre gondoltam. Mivel már elég nagy vagy, ha te is szeretnéd, örülnék, ha valamilyen iskolát keresnénk neked. Jó dolog, ha az ember meg tud állni a lábán. Megtanulnál varrni, főzni, ha kedved van, tanulhatsz nyelveket, zenét. Esetleg irodalmat. A tudományokat meg, kérlek kicsi Alice, hagyd meg a férfiaknak.
- Ez egy nagyon jó ötlet, nagyon szívesen mennék iskolába. Talán a sok tanulás közben még barátokra is szert tehetnék.
- Akkor ezt megbeszéltük. Körülnézek a környéken, és megkérdezek pár embert, hogy melyik környékbeli iskolát ajánlják. Arra gondoltam, talán nem lenne rossz ötlet a bentlakásos iskola, ugyanis jó lenne, ha egy kicsit elszakadnál a családtól, és önállósodnál. Mit szólsz ehhez a megoldáshoz?
- Papa, ha te ezt jónak látod, én elfogadom. Nehéz lesz beilleszkedni, de majd megoldom.
- Ez a beszéd. Ma este megbeszélem a Mamával is, és amint találok valami iskolát, szólok.
A Mami örömmel fogadta a Papa ötletét, és nem telt bele két hétbe a Papa talált is egy megfelelőnek tűnő iskolát. Persze beleegyeztem, és október elején már egy idegen helyen, idegen emberek között találtam magam. Úgy gondoltam eljött az ideje a naplóírásnak.